Az IEO Operatív Verifikációs Rendszerét 1999-ben vezettük be. Az elsődleges cél az osztályon naponta készülő operatív rövid- és középtávú alap előrejelzések automatikus, objektív verifikációja volt. Ez hamarosan kiegészült a prognózisok készítésekor használt két fő numerikus előrejelző modellnek, az ALADIN-nak és az ECMWF-nek az előrejelzővel azonos módon történő értékelésével. Így meghatározhatóvá vált, hogy az előrejelző mennyit javít a „nyers” modell előrejelzéseken. A verifikáció folyamatát megkönnyítik az ún. kódszerű előrejelzések, amelyekben minden előrejelzett paraméter értékét számok formájában adjuk meg (1. ábra).

Egy ilyen, csupán számokból álló prognózist  —  a tényleges adatok (mérések, megfigyelések) ismeretében  —  igen egyszerűen értékelhetünk. A bemutatott kódszerű előrejelzések összesen 8 időszakra készülnek, az első nap esetén két részre bontva (éjszaka, ill. nappal), míg a 2-tól a 7. napig egynapos időszakokra az ország 6 körzetére (2. ábra) vonatkozóan. Ily módon ezek az előrejelzések a meteorológiai paramétereknek mindig az adott területre érvényes átlagos értékeit tartalmazzák. Az előrejelző manuálisan készíti el a kódokat tartalmazó file-t, míg az említett modellekből, különféle algoritmusok alkalmazásával ezek automatikusan állnak elő.

Maga az objektív verifikáció a 6 körzetre vonatkozó "előrejelzett  —  tényleges" értékpárok előállításával veszi kezdetét. Ezekből a későbbiek során a legkülönfélébb statisztikai mérőszámok határozhatók meg, amelyek közül a legismertebbek: ME  —  átlagos hiba, MAE  —  átlagos abszolút hiba, RMSE  —  átlagos négyzetes hiba négyzetgyöke, illetve a PC  —  pontos előrejelzések aránya. (egyéb mérőszámok: pl. BIAS, POD, FAR, TS, BS, BSS, stb.) A jelenleg verifikált elemek a következők: a minimum és maximum hőmérséklet, a csapadékmennyiség/egzisztencia/valószínűség, felhőzetmennyiség, valamint az átlagszél és a széllökés. A felvázolt rendszer képes arra, hogy ezen elemek előrejelzését külön-külön, objektív módon verifikálja. Ugyanakkor felmerült annak az igénye is, hogy a prognózisok összteljesítményét egyetlen mérőszámban is megadjuk. Ezt a célt szolgálja az ún. komplex mérőszám, amelyben a verifikált meteorológiai paraméterek beválását súlyozva vesszük figyelembe. Ehhez minden egyes elemre meghatároztunk egy-egy statisztikai mérőszámot, illetve kijelöltük azokat a küszöbértékeket, amelyek esetén az adott paraméter beválása 100 illetve 0%-os (3. ábra). A paraméterek előrejelzésének százalékos beválása a két küszöbérték alapján számítható, majd pedig ezek súlyozott átlagaként a komplex mérőszám is meghatározható.

A komplex mérőszám bevezetése az objektív verifikációs rendszer egy "szubjektív pontját" jelenti. Ennek ellenére igyekeztünk az említett mérőszámot oly módon megalkotni, hogy a lehetőségekhez képest minél objektívabban tükrözze vissza az előrejelzések összteljesítményét. Az egyes elemek 0%-os beválásához rendelt küszöböket például úgy kellett meghatározni, hogy a teljesen sikertelennek számító előrejelzéshez tartozó hiba mértéke nagyjából megfeleljen egy átlagfelhasználó igényeinek (természetesen az egyes felhasználók igényei nagymértékben eltérhetnek egymástól). A paraméterek közül a hőmérsékletet vesszük figyelembe legnagyobb súllyal, ugyanis ez az az elem, mely a legobjektívebben verifikálható, és az esetek döntő részében az összes többi paraméter hatását tükrözi. A komplex mérőszámon belül ugyancsak meglehetősen fontos szerepet kapott a felhőzet, míg az átlagszél beválását tekintettük a legkevésbé fontosnak.

A felvázolt objektív verifikációs rendszer felhasználásával naponta táblázatos formában automatikusan elkészül az elmúlt napra vonatkozó rövidtávú és az elmúlt 6 napra vonatkozó középtávú előrejelzések kiértékelése (4. ábra). A rövidtávú előrejelzés esetén körzetenként részletezve, a középtávú prognózisnál országos átlagban vannak feltüntetve az egyes elemekre vonatkozó előrejelzési hibák mind az előrejelzőre, mind a két fő modellre vonatkozóan. Ily módon az előrejelzők azonnal szembesülhetnek prognózisuk sikerességével, illetve azzal, hogy mennyit sikerült javítani a modellekből készülő automatikus előrejelzésekhez képest mind elemenként, mind pedig összességében.

Ezek az információk igen hasznosak abból a szempontból is, hogy gyors áttekintést nyerhetünk az elmúlt napokra jellemző modell hibákról, mely az aktuális előrejelzés készítése során gyakran előnyös lehet. Ha pl. a modell nyári anticiklonális helyzetben már napok óta átlagosan 2-3 fokkal alábecsülte a maximum hőmérsékletet (4. ábra), akkor ez a hiba nagy valószínűség szerint a következő napokra is jellemző lesz, amennyiben jelentősen nem változik az időjárási helyzet.

Az előrejelzések beválásának naponkénti követése mellett ugyancsak hasznos lehet a verifikációs eredmények hosszabb időszakokra vonatkozó feldolgozása. Ez alapján könnyen meghatározhatók az előrejelzések évszakonként akár ellentétes előjelű szisztematikus hibái, és kijelölhetők azok a területek is, ahol hibák fokozottan jelentkeznek. A komplex mérőszám 2012-re vonatkozó értékei alapján (5. ábra) megállapítható, hogy a prognózisok átlagos beválása  —  a várakozásoknak megfelelően  —  az időtáv növekedésével fokozatosan csökken.

Míg pl. az első napra átlagosan 82-84%-os prognózisok készültek, addig a 6. napra ez az érték alig haladja meg a 70%-ot. Az előrejelző éves átlagban 3-4%-ot tudott javítani a modellből készülő automatikus előrejelzésen. Az átlagos javítás mértéke a 3. napig kissé csökken, majd ismét növekedés látható a hosszabb időtávok felé haladva. Ennek oka abban keresendő, hogy a determinisztikus ECMWF modellen kívül az előrejelző az ún. ECMWF EPS-t, illetve más modelleket is felhasznál, és ezen többletinformációk birtokában dönt arról, hogy milyen irányban és milyen mértékben módosítja a determinisztikus ECMWF előrejelzést. Vizsgálatok szerint az említett ensemble előrejelzések egyébként pont a 3-4. naptól kezdődően jobb beválásúak a determinisztikus modelltől.

Ha az előrejelző összteljesítményét naponként összehasonlítjuk a használt két fő modell beválásával, akkor érdekes éves menetet kapunk (6. ábra).

2012-ben az 1. napra vonatkozóan a javítások mellett viszonylag jelentős számú olyan eset is előfordult, amikor az előrejelző rontott a modellekhez képest. Áprilistól szeptember végéig ugyanakkor a javítás mértéke jelentősnek mondható, átlagosan 5% és 10% közötti értékkel. Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az időszakot, akkor megállapítható, hogy ekkor a modell előrejelzések főként a hőmérséklet tekintetében szisztematikus hibával terheltek: a minimum hőmérsékletet általában felülbecslik, míg a maximum hőmérsékletet alulbecslik. Az előrejelző  —  ismerve a modellek általános viselkedését ebben az időszakban  —  az eredmények szerint jelentősen korrigálni tudta az említett hibát. Az ősz folyamán aztán fokozatosan csökkent a javítás mértéke, és november végére, december elejére csupán 1-2%-ra zsugorodott.

Az elmúlt éveket áttekintve feltűnő, hogy főleg a modellek esetén hónapról-hónapra igen nagy változékonyság jellemző (7. ábra). Az előrejelző összteljesítménye az első napra általában jól követi a két felhasznált fő modell beválásának átlagát, azaz ha rosszabbul teljesítenek a modellek, akkor többnyire az előrejelző által készített prognózisok beválása is csökken. Az illesztett lineáris trend szerint az elmúlt években folyamatos fejlődés tapasztalható.

Az egyes elemekre vonatkozó 2012-es eredményeket mutatja be a 8. ábra.

A fentiekből is nyilvánvaló, hogy előrejelzéseink beválásának javulását döntő mértékben az egyre megbízhatóbb modelleknek köszönhetjük. A sikeres előrejelzésekben azonban más tényezők, így a meteorológus szakemberek ismereteinek bővülése és a technikai fejlődés is szerepet játszik. Az elmúlt évtizedekben az előrejelzés munkafolyamatainak jelentős részét sikerült automatizálni. Ennek keretében a hagyományos szinoptikus térképek előállítását teljes mértékben, analizálását 90%-ban automatizáltuk. A szolgáltatások terén ugyancsak jelentős előrelépés következett be. Míg néhány évtizeddel ezelőtt  —  bár a mostaninál lényegesen kevesebb és kisebb tartalommal bíró megrendeléssel rendelkeztünk  —  a szerződéses anyagokat egyenként, külön legépelve készítettük, addig ma  —  a médiás szolgáltatásokat nem számítva  —  a szerződések kb. 50%-a teljesen automatikusan kerül el a megrendelőkhöz, és a fennmaradók jelentős része is csak kisebb szinoptikusi beavatkozást igényel. Az automatizálásnak köszönhetően a meteorológusnak a korábbinál több ideje és energiája marad a szakmai munkára. Ez, továbbá az, hogy a megjelenítő rendszerek fejlesztése révén sokkal több, a korábbiaknál összetettebb mezők, ábrák segítik a légkörben lejátszódó és a modellek által prognosztizált folyamatok megértését, pozitívan hat az előrejelzések minőségére, beválására.