Savasodás veszélyeztetheti a tengeri élővilágot

A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a gyorsan emelkedő légköri széndioxid-szint potenciális katasztrófa-okozója óceánjainknak. Az üvegházhatású gáz hirtelen emelkedésével a tengerek savasodása felgyorsul. Hans Poertner a német Alfred Wegener Intézet tengerbiológia professzora, és a tanulmány társszerzője azt nyilatkozta: "A változások jelenlegi üteme valószínűleg több mint 10-szer gyorsabb, mint a Föld történetének bármely evolúciós válsága. "

A tengervíz természetes állapotában alapvetően enyhén lúgos kémhatású, azonban az óceánok elnyelik a légköri szén-dioxid egy részét, s ezáltal a pH értéke fokozatosan csökken, vagyis a savas irányba tolódik el. Ahogy az üvegház hatású gázok kibocsátásával a víz savasodása egyre jobban teret hódít, ez egyre nagyobb hatással van a tengeri élővilágra. Főként a kalcium héjú élőlényekre jelent veszélyt.

Poertner azt mondja, ha a jelenlegi ütemet tartva a kibocsátás továbbra is folyamatosan emelkedik, az katasztrofális következményekkel járhat egyes fajokra nézve. A savasodás folyamata azonban a problémának csak egy része, az óceánokat érő különböző hatások kombinációja növeli a veszélyfaktort.  A szakemberek már most is látják, hogy a meleg vizű korallzátonyokat milyen hátrányosan érintik a változások, köztük a növekvő hőmérséklet. Bár az óceánok savasodása még a folyamat elején tart, nagyban hozzájárul a jelenlegi hatások erősítéséhez, amely további fajokat is érint.

Mivel a savasodási folyamat évtizedekig is eltarthat, néhány fajnál a következmények még visszafordíthatóak lennének a kibocsátás drasztikus csökkentésével. Az óceán folyamatosan változik, elsősorban a hőmérséklet szempontjából, s a pH csökkenés fokozza a változás hatását. Bizonyítékul a jelen állapotot az őskori tengeri élettel lehet összehasonlítani. A gerincesek körében megfigyelt hatások hasonlítanak a 250 millió évvel ezelőtti perm-triász korszakban tapasztalt kihalás idején fennálló helyzethez, amelyben a szén-dioxidnak is nagy szerepe volt. Az a CO2 tartomány, amelyben ez a nagy érzékenység (a savasodásra vonatkozóan) megfigyelhető volt, a század végén, vagy azután következhet be.

Az óceánok jelentik az egyik legnagyobb szakterületét a jelenlegi klímaváltozással kapcsolatos kutatásoknak. A szakemberek úgy vélik, hogy a mélytengeri fokozatos felmelegedés, azaz a felszíni melegebb vizek nagyobb mélységbe kerülése jelentős tényezője a Föld éghajlatának. A tudomány új álláspontja szerint a tengerek hő-adszorpciója lehet az egyik oka annak, hogy a megfigyelt felmelegedés az utóbbi 15 évben már egy kicsit mérséklődött a korábbiakhoz képest. Valószínűleg ez a megállapítás fontos részét fogja képezni a következő hónapokban az Éghajlati Kormányközi Testület (IPCC) riportjának is. Az IPCC jelentései 2007 óta adnak átfogó képet az éghajlatváltozásról. Ezek azt mutatják, hogy a kutatók legalább 95%-ban biztosak a klímaváltozás létezésében és, hogy azt az emberi tevékenység okozza.  Ugyanakkor némi bizonytalanságot jelent a bolygó pontos érzékenysége, vagy az üvegházgázok növekedése.

A Barátságtalan Óceán című tanulmányt hétfőn közölte a Nature Climate Change folyóirat. Az írás a tengeri ökoszisztéma öt kulcsfontosságú elemének helyzetén alapszik: korallok, tüskésbőrűek, puhatestűek, rákfélék és a halak. Minden esetben úgy találták, hogy a savasodás hátrányosan érinti az élőlényeket. Míg a rákok alkalmazkodóbbnak bizonyultak, addig a korallok, a puhatestűek és a tüskésbőrűek nagyon érzékenyen reagáltak az egyensúlyi állapot megbomlására. A közvetlen hatások a halak esetében kevésbé voltak egyértelműek.

Astrid Wittmann, a tanulmány társszerzője úgy gondolja, a kevésbé ellenálló fajok nem tudnak versenyezni a savasodásra kevésbé érzékenyekkel. Azonban további vizsgálatokra van szükség, különösen a növények és planktonok tekintetében, amelyek a jelen kutatásból kimaradtak.

Forrás: WMO